Életrajz Amolyan régivágású családban láttam meg a Napot 1952. október 11-én. Mérnökként diplomáztam és dolgoztam, de pályaelhagyó lettem. Harmincöt éves koromban ecsetet fogtam és ... Egyszerű szerkezetű, őszinte szándékú színes képeim nagy meglepetésemre hamar divatba jöttek. Festői világomat /hozzáértők is mondják/ nem könnyű besorolni a képzőművészet irányzatainak valamelyikébe, de én ezt egyáltalán nem bánom. A tudatosan alkalmazott képi látszatnaivság, valamint a képek egyszerű szerkezete, a figurák aktivitása gyorsan felkelti a néző figyelmét, aki gyakran kimondja azt a - modern képek előtt időnként elhangzó laikus mondatot -, hogy: ilyet én is tudnék festeni. Ezt a megállapítást - noha kritikának szánják - örömmel fogadom, hiszen az azonosulás megnyilvánulása. Az általam festett képek nem szépek, inkább érdekesek. Tisztában vagyok festői korlátaim tényével és helyével, azokat igyekszem nem átlépni. A festett felszínek alatt már összetettebb tartalmi rétegek húzódnak meg. Az egyszerű szójátéktól az illusztratív tartalmakon át, az élő környezet kritikájáig sok téma foglalkoztat. Szívesen alkalmazok asszociációkat, meredek logikai bukfenceket, meghökkentő fordulatokat, de a képek nem kevés iróniát, groteszkséget és öniróniát is tartalmaznak. Olyan tükröt szeretnék a néző elé tartani, amibe nem kötelező, de célszerű időnként belenézni. Nem vagyok tagja egyesületeknek, kluboknak, köröknek, de nagyon szívesen működöm együtt bármely múzsa barátjával. Szívesen tolok olyan szekereket is, amelyekre nem férek fel. Egyetlen "szakmai" kötődésem van. Alapító tagja vagyok a müncheni székhelyű, 1992-óta prosperáló, FREQUENZEN /frekvenciák/ elnevezésű, európai uniós nemzetek képzőművészeiből szerveződött csoportnak. Jelenleg hét uniós és felvételre váró ország professzionalista művészeivel járjuk a kontinenst. A szobrászokból, festőkből álló társaság zászlaján olyan fogalmak találhatók, mint tolerancia, megértés, a más tisztelete, pontosság, egyenlőség. Biography The cheerful and well-intentioned nations cannot be angry with one another and themselves. There may come a time when to be a member of Europe enjoying equal rights is not only a question of social maturity but it also needs a sense of humour based on national characteristics. The witty nations watch their past and the heritage of mankind with wise brightness, which contains self-irony and generous cheerfulness forgiving our own weakness. Only art is able to create this, for instance in a way, how a Hungarian artist living in Veszprém tries to achieve it. Debreczeny Zoltán represents exactly this desirable parallel in his colourful paintings. Behind the permanent and uniformly interpreted symbols he hides our timeless foolishness. The symbols of time, the shape of the pyramid, the eternity of Greek attitude to life and the infinite interpretations of the bridge refer to this and turn our attention and thoughts to this. Not to mention those countless free and cheeky associations, which can be realised on the basis of the analogy hidden, in many levels, in the verbal game of the titles of the pictures and the painted vision, and which finally forms the encyclopaedia of the real, 20ieth century frailty. Debreczeny Zoltán has exhibited his paintings in the Hungarian and the European galleries for a decade. He is working in common with many of his contemporaries and, more and more dynamically, he has moved to an abstract and definitely more recondite way of representation. As if he considered that his straightness, stridency and indecency in his paintings and his original artistic faith has already achieved its goal to make the man improving effect of the artistic truth universal. He absolutely believes that art helps us to survive the environmental and other destructive effects, which make the people tired at the end of the millennium.  So he appears to have a good sense of humour…